VAN-E FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN?

[Sipi1910]

Ezt nem kell megmagyarázni

Eljött az idő egy kis összegzésre, hogy józan paraszti ésszel is lássuk, mi miért is van! Minek mi a magyarázata szerintem.

Az eseményeket szerintem most két szálon érdemes futtatni, mert így kapunk tökéletes képet róla.

Kezdeném azzal, hogy a Magyar Labdarugó Szövetségben az NB1 sorsolását tavaly nyáron megtartották. Minden érdekelt klub tisztában volt a saját sorsolásának nehézségeivel így mi is. Jelen esetben a mi csapatunknak a szerencse nem igazán kedvezett.

Az akkori széteső félben lévő futballcsapatnak szinte kilátástalan jövőképe mellett jött egy kedvezőtlen sorsolás is. Ami nem jó előjeleket festett a csapat elé.

A bajnokság indulása előtt 10 nappal érkezett meg a vezetőedző, aki csak azokból a játékosokból válogathatott, akik még hajlottak arra, hogy felvegyék a munkát egy mocsárba süllyedt klubnál. A vezetők nem voltak hajlandóak olyan játékosokat igazolni, akik elősegítették volna az új edző munkáját menet közben.

A januári felkészülést a csapat már egy új edzővel kezdte meg, egy olyan emberrel, aki már ért el sikereket Diósgyőrben. Az új seprő jól seper elvet követve úgy gondolták a klub vezetői jól fog működni a tavaszi szezonban. Érdekes módon a klubvezetés és városvezetés összefogva mindent megtett az új trénernek, hogy a kedvébe járjon. Az őszi keretnek a 80%-át tették lapátra. Félelmetes milyen pénzek mozdultak meg az elmúlt 3 hónapban a klubnál. Betudható ez kampánynak is, amit nagyon jól kommunikálnak le. Az új edző minden kívánságát lesték a vezetők, szinte nem volt olyan kérése, amire ne tudtak volna valami megoldást találni. A körülmények egyik pillanatról a másikra profik lettek. Olyan dolgok történtek a felkészülés ideje alatt, hogy mi szurkolók egyik ámulatból a másikba estünk. Megérkeztek a kiszemelt játékosok, akikről el sem tudtuk volna képzelni azt, hogy egyszer valaha felhúzzák magukra a piros fehér diósgyőri mezt. Kőkemény 2 hónapos felkészülés során a csapat eljutott még egy külföldi edzőtáborba is, amire hosszú évek óta nem volt példa!

A nyári felkészülést a pályaedző irányította és tartotta a lelket a játékosokban, hogy ne adják fel. Nem sokkal idénykezdet előtt megérkezett Aczél Zoltán és próbálta összerakni a szedett vetett társaságot. Az első bajnoki mérkőzés hazai pályán a Debrecen ellen volt. A játéktól nem sokat vártunk, mert tudtuk, hogy nem volt idejük együtt készülni. De amit a csapat bemutatott az volt a csoda, egy hét után olyan szervezett játékot mutattak be a fiúk, amire senki nem számított. A csapatnak volt tartása és ereje lehetett látni rajtuk, hogy mintha életükért játszanának úgy mentek előre. Aminek meg is lett az eredménye, amikor már mindenki a hármas sípszót várta Szabó Viktor buktatásáért a játékvezető megítélt számunkra egy bűntetőt! (Szabó egy olyan labdára rajtolt a 92 percben, aminek szinte semmi értelme nem lett volna) Az eredmény ismert Lippai a megítélt bűntetőt bevágta és ez a hitehagyott csapat bebizonyította rájuk lehet számítani.

A téli felkészülés után az első bajnoki mérkőzésre a tavalyi bajnok Debrecen otthonában került sor. A szurkolók kocsikkal és buszokkal indultak el mérkőzésre, mert látni akarták a kedvenceiket. Mindenki azt mondta ez a csapat képes arra, hogy meglepetések sorát szállítsa az első osztályban. A mérkőzés elkezdődött és nem volt érezhető a csapaton az, hogy mit is akar játszani? Kérdezgettük egymástól, hogy most mi van? Két hónapja készülnek együtt komoly körülmények között akkor most mi ez szervezetlenség? Az első félidő végén egy öngóllal megszereztük a vezetést. De nem igazán volt ez benne a játékunkban. Majd a második félidőben a Loki játszott 15 percet és végünk volt. Ami szembetűnő volt nagyon, hogy eltűnt a harcosság és nem látszott a csapaton mit is akar játszani. Semmi olyat nem lehetett felfedezni a csapaton, hogy mit is gyakoroltak az elmúlt két hónapban.

Következett a második forduló Székesfehérváron ahol egy olyan Videotonhoz látogattunk, akik bajnokok akarnak lenni az idei bajnokságban. Emellett meg kellett küzdeni mindkét csapatnak azzal, hogy zárt kapuk mögött kellett lejátszani a mérkőzést. A bajnokaspiráns otthonában nagyon is helyt állt a csapatunk. Küzdeni tudásból ismét jelesre vizsgázott a csapat. A gond csak annyi volt, hogy a szerencse sem állt mellettük, mert amilyen gólt kaptunk a lefújás előtt az nagyon is malac volt a vidire nézve. Ezen a mérkőzésen a Fehérvár a második félidő elején szinte majdnem eldöntötte a mérkőzést, hiszen 15 perc alatt kétgólos előnyre tettek szert, amit tartani is tudtak az utolsó 10 percig. Az utolsó fogalmazhatok úgy negyedóra, mert a játékvezető 5 percet hosszabbított a végén, aminek 4 percében kaptuk a mindent eldöntő gólt. A 82 perctől a csapat elindult és játszott. Az utolsó 8 percben ledolgoztuk a hátrányt és x-re hoztuk a meccset. Tudjuk a sportban nincsen „ha”. A utolsó pillanatokban a Viskovicról rosszul kipattanó labda a saját hálónkba kötött ki és így lett a vége 3-2 a Fehérvárnak.

Mindenki már az első hazai meccset várta és az új lelátó avatót. A körítés szép és jó volt. A játék hagyott kivetni valót maga után. A diósgyőri publikum nem ehhez szokott. Többen is fennhangon hangoztatják Vanger Vilmos szavait. A gond, hogy pont azokat a dolgokat nem lehet látni rajtuk. Nagyon sokan szinte csak alibiznek a pályán és nem akarják a csapat szekerét tolni. Ezt nagyon sokan látták a mérkőzésen. Ez nem olyan csapat, amit a lelátó népe megszokott a Tornyi féle brigádoktól. Nincs bennük tűz és nincs bennük akarat. Valami nagyon nem olyan, mint régen volt. Nincs középpályánk és csatársorunk itt valami nagy baj lesz, ha ezen nem tudunk változtatni. A szurkolók még nem elégedetlenkednek. De a türelem el fog fogyni, ha nem lesz változás.

Újabb hazai megmérettetés jött az Újpest személyében. Akik szinte évről évre mindig a dobogó valamelyik fokára próbálnak felállni. A mérkőzést szinte eksztázisban kezdte a csapat. Nem ismertek elveszett labdát. Aczél a pálya széléről irányította őket önkívületi állapotban. Majd amikor a játékvezető a tizenegyes pontra mutatott a 25 percben, a stadion szinte felrobbant. Az már más kérdés, hogy Lippai flegma nagyképű büntetőjét az Újpest kapusa hárította. Igaz 4 perc múlva robbant az aréna, mert megszereztük a vezetést. Ami nem sokáig tartott, mert egyenlítettek. Nagy küzdelemben a végén az Újpest nyert, de végig volt remény a döntetlenre.

Csapatunk Újpestre látogatott a tavaszi harmadik fordulóban. Már előző nap útra keltek, hogy másnap egy átmozgató tréning után frissen érkezzenek meg a mérkőzés helyszínére. Már az átmozgató edzés sem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Hiszen a Szőnyi úti pályán lett volna, amit a technikai vezető egyeztetett le előre. De a pálya kapuja zárva volt így a csapatnak új helyszínt kellett találnia az edzésre. A margitszigeti kirándulók nem kis megdöbbenésére tartott edzést a mester a szigeten. A pihenőt kővetően indult el a meccs a megyeri úton. Az Újpest gyorsan jelezte ország világ szeme láttára, hogy be fognak szögelni a kapuhoz minket. A gyors vezetés után egyenlítettünk és próbáltuk tartani az eredmény majd 60 percig. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ha a csapatbuszt gurítjuk be a gólvonalra, akkor is kitömnek minket a majmok. Az utolsó 10 perc pedig szánalmas volt. Olyan szinten mentek át a középpályánkon és védelmünkön, hogy félelmetes. A csapat nem bírja erővel és fejben a mérkőzéseket. Valami nincs rendben, a fejekben, de nagyon nincs.

Az őszi sorozathoz még hozzátartozik az is, hogy a három bajnoki mérkőzés között volt három liga kupa mérkőzése is a csapatnak. Ezek voltak igazából a csapat és a vezetőedző felkészülési mérkőzései. Én soha nem voltam egy Aczél fan. De valahogy Ő sokkal fanatikusabban állt az egészhez hozzá.

A mai csapatnál azt gondoltam, hogy amikor Tornyi idejött megváltozik a felfogás és sokkal nagyobb lesz az akarás a csapatban. Nem látom bennük azt, hogy igenis nyerni akarunk. Ez egy óriási gond. Lehet, hogy Tornyi nem ért a magyar labdarugók nyelvén és ezért nem is tudott még idáig elérni semmit a magyar labdarúgásban.

A gond megvan, az idő pedig vészesen fogy. Nem szabad lenne elérni azt, hogy Doros László vastag betűvel címlapon közölhesse le azt a tényt a Nemzeti Sport oldalán, hogy a Diósgyőrnek már matematikai esélye sincs a bentmaradásra!

Mert jól emlékszünk rá az első sajtótájékoztatón Tornyi Őt állította fel és küldte „igaz nem olyan meleg éghajlatra ahonnan Ő jött”.

Mindenki levonhatja a konzekvenciákat.
Idejött Aczél egy nem általa összeállított csapathoz és mit ért el az első három helyezett ellen.

3 mérkőzés 1 győzelem 0 döntetlen 2 vereség 4-5 gólarány 3 pont

Tornyi egy általa kiválasztott játékosokból az első három helyezett elleni eredményei:
3 mérkőzés 0 győzelem 0 döntetlen 3 vereség 2-8 gólarány 0 pont

Ez csak viszonyítás kérem szépen. De a számok nem nagyon hazudnak mert azok tények.

[Sipi1910]

Vissza a való világba

Eljött az a nap, amire már annyira vágyott itt mindenki. Vagyis az önkormányzat részéről nagyon sokan várták ezt a kampányindító napot. A klub megélte a 100. évfordulóját, a város pedig egész évben ünnepli a 800 éves fennállását. Erre majd visszatérek. Egy Diósgyőr szurkoló számára már a 100. évforduló is egy olyan tett mintha bajnokságot nyertünk volna.

De térjünk csak kicsit vissza az előzményekre. Egy ilyen ünnepségnek vannak előzményei is. Tavaly nyáron, amikor a város, segítő jobbot vagy balt nem is tudom melyiket hirtelen nyújtott a klubnak. Azzal érveltek, hogy a csapatnak és a városnak össze kell fognia, mert 2010-ben több évfordulót is ünnepelnek. (meg nem mellékesen választási év is lesz). Tehát, mivel ez szorosan összefügg e tekintetben náluk közös nevezőre kell hozni az ünnepségsorozatokat. Majd elkezdődtek az első rendezvények.

Első ilyen centenáriumi ünnepség a filmbemutató volt.

Ami kétségkívül az egyik legnagyobb dobása volt az ünnepnek. Az már egy más kérdés, hogy a film az nem rossz, de a jó nem ilyen. Tudom nem sok anyaguk és idejük volt a szerkesztőknek a filmhez. De ha jól belegondolunk és időben elkezdik a filmhez gyűjteni az anyagokat, akkor ebből, egy sokkal jobb filmet is ki lehetett volna hozni. De egy a lényeg, hogy van már egy olyan film, amit fel lehet tenni otthon a polcra amiről, tudjuk, hogy ez a miénk rólunk szól a Diósgyőrről!

Az már egy másik kérdés, hogy a város vezetői kicsit magamutogatásra is felhasználták ezt a délelőttöt. Olyan „prominens” személyek is megjelentek a rendezvényen, akik szerintem a mai napig nem tudják, hogy honnan is kell megközelíteni a klubházat. Azt láttam itt, hogy mi próbálunk összehalászni dolgokat a nagyvilágból. Mind vezetői, mind pedig szurkolói részről.

http://www.youtube.com/watch?v=wRPRZLCpnEQ

Elindult az újév és a város részéről megbízott munkatársak folyamatosan azt kérdezgették egymástól a megbeszéléseken, hogy milyen ötletekkel állnak elő a szimpatizánsok, hogy ebből erőt merítve ők is hozzá tegyenek majd valamit. A pénteki megbeszéléseken nem igazán történt olyan dolog, ami említésre is méltó lehetne. De mivel semmilyen épkézláb ötletet nem kaptak így nagy hírtelen leszerveztek egy centenáriumi tornát január 23-24-re. Amin nagyon is szembetűnő volt a szakmai hozzá nem értés. Olyan emberek indítványozták ezt a tornát és szervezték, meg akiknek erre rálátásuk nincsen. Nem egyeztették le a szakmai oldalát előre. Egy időben játszott a nagy csapat edzőmeccset a műfüvesen és a régi nagy csapat a sportcsarnokban. A vasárnap már egy látványosabb elem volt a porondon, a mai sztárok léptek a műanyagfüves parkettre. Tény ez jobban is tetszett a szurkolóknak. De az ellenfelek választásánál egy kis hiba csúszott a gépezetbe. Ami a szurkolók viselkedésén meg is látszott sajnos. De ez a szimpatizánsoknak nem róható fel, hiszen ősi ellenségnek tekintik a Nyíregyháza csapatát.

A következő olyan dolog, ami nagyon is szembetűnő volt a számomra, hogy az egész tornát olyan szerelésben játszottuk végig, ami az idegenbeli szerelésünk. Holott a Nyíregyháza és a Debrecen is a hazai szerelésében játszott és közben nekünk volt a születésnapunk.

A torna, hogy mennyire is sikeres az azon volt lemérhető, hogy a csapat másnap reggel útnak indult a bosnyák válogatott főhadiszállására edzőtáborba. Ebből a bevételből tudták rendezni a csapat számára nagyon fontos 10 napot. Pedig arról szólt a fáma, hogy az utánpótlásra fordítják a befolyt összeget.

A csapat elutazott, de gondok továbbra is megmaradtak. A csapat technikai vezető és csapatorvos nélkül indult el az edzőtáborba. Egy profi klubnál ilyen nem fordulhat elő! Közben itthon a város által delegált személyek azon törték a fejüket, hogy milyen programot is szervezzenek a nagy napra február 6.-ra.
Minden követ megmozgattak, hogy összehozzanak valami forgatókönyvet. Gondolom a régi kommunista világban az emberek nagyon jól dolgozhattak, hiszen nem sok olyan követ találtak a vezetők, amit mozdítani lehetett volna. A program nagyobbik része már adott volt. Ami biztos két fergeteges koncert és a torta, ezt már csak be kell csomagolni is át kell adni a pornépnek.

Közben néhány diósgyőri szimpatizáns megtalálta az alapító Vanger Vilmos sírját. Ez éppen kapóra jött az önkormányzati vezetőknek is, hiszen már el lehet indulni ebbe az irányba is.

Időközben a tavaly ősszel alapított DVTK100 Egyesületet is bevonta az ünneplésbe. Akik ide tartoznak, azok nem igazán akarnak az önkormányzattal egy oldalon megjelenni, hiszen amit eddig ők összeraktak azt a maguk erejéből építették fel és nem szeretnék, ha a városi vezetők báboknak használnák fel őket. Mivel az ilyen rendezvényeken mindig őket tolják a kirakatba, hogy legyen valami.
Közben elkészült a hivatalos ünnepi program, amivel megint csak annyi probléma volt, hogy nem egyeztették össze az időpontokat. A stadion mellett a műfüvesen a csapat edzőmeccset játszott miközben már bent a városban indult a rendezvény.

Az ünnepi műsor kissé erőltetett volt, nem volt benne rend és forgatókönyv. Pedig még az utolsó előtti pillanatban felkérték a miskolci kultúra istenét is a rendezvény lebonyolítására. Táboros úr napjában többször is elhalad a stadion előtt, de még mérkőzésen sosem láttam. Ez megint maszatolás volt, de nagyon gyenge. Olyan elemeket építettek be az esti ünnepségbe, amihez a DVTK-nak semmi köze. A lényeg itt is az, hogy legalább volt ünnepi műsor, ha már nem is olyan, mint amilyennek kellett volna lennie. Az estét a DVTK100 Egyesület irodájában töltöttem a régi nagyokkal együtt. Azt kell, hogy mondjam nagyon jó hangulatú tartalmas beszélgetésnek voltak tanúi azok, akik ott voltak. Az igazán olyan volt, ami felidézte nekünk azt a múltat, amit ők eltöltöttek a klubnál.

Ami nagyon elkeserített az elmúlt megemlékezések alatt és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Az, hogy egy ilyen ünnepségsorozathoz az ember megfelelően készüljön fel és adjon a külsőre. Szembetűnő látvány volt az, amikor a város vezetői és a klub vezetői egymás mellett állva nem az eseményt megtisztelve voltak felöltözve. Sorozatos hibák halmaza ez, ami megint azt sejteti, hogy amatőrök vagyunk ezen a téren is.

Mit is várunk akkor, amikor a saját városvezetésünk nem tudja, hogy az idén hány éves évfordulóját ünnepli a város. Ha ismernék a munkahelyükön lévő ereklyéket, akkor tudhatnák, hogy a város 1965-ben kapott egy 600 éves Miskolc emlékplakettet bronzból. Gondolom, a bent dolgozok, nem ezzel vannak nap, mint nap elfoglalva, de legalább a matekkal lennének tisztában. Így már nem csodálkozom, hogy papíron ennyi pénzt ölnek a diósgyőri fociba.

[Sipi1910]

Centenáriumi ünnepség

Elkezdődött az „ünnepségsorozat” amit Orosz Lajos az önkormányzat részéről ki is nyilatkozott. De ha ilyen minőségben fognak folytatódni, akkor nagyon hamar az érdektelenségbe fog fulladni.

Nem tudom, hogy ezt az önkormányzat mennyire gondolja komolyan, de ez így „kurva gyenge”. Tudom, most sokan bírálnak, ezért de szerintem ez nem kerek ez a centenárium. Kicsit hasonlít a helyi média és szurkolók által felfújt diósgyőri futball történelemhez. Ez egy olyan rendezvény volt, ami majdnem betudható kampány indítónak. Ezen is lehetett érezni, hogy mennyire szorosan kötődnek valamilyen oknál fogva a focihoz. Mint ahogy azon sem háborodik fel senki sem, hogy Miskolc polgármesterének az első választási üzenete, nagy plakáton, egy Diósgyőr sál keretében fogalmazódik meg. Amely sál, mint személyes ruhadarab, most a közpénzzel megsegített klubot testesíti meg. Ezért volt az, hogy akinek ott kellett lennie az ott volt.

Csak mindenki elfelejt egy dolgot! A Diósgyőr 100 éves évfordulójába nem csak a futball tartozik bele! Ezt a miskolci önkormányzatnak tudnia kellene. Ha ünnepséget rendezek a klubnak, akkor utánanézek milyen sikersportágak voltak még a klub keretein belül. Vannak még itt régies nevén szólva olyan szakosztályok, akik öregbítették a klub hírnevét. Egy ilyen centenáriumi ünnepségre nem hívták meg azokat a régi sportolókat, akikre büszkék lehetünk. Például a mai napig egyetlen olimpiai bajnok birkózónkat Repka Attilát. Erre nem is tudok mást mondani, hogy szégyen a szervezőkre nézve.

Az már más kérdés, hogy a ’90-es évek sikercsapata a DKSK egyetlen képviselője vagy régi játékosa edzője sem volt jelen a rendezvényen. Mit lehet erre mondani? Azt lehet mondani, hogy voltak ott is olyan egyéniségek, akik rászolgáltak volna arra, hogy meghívást kapjanak legalább erre az ünnepségre.

Pedig annak idején még a város megkapta a kosárlabda városa címet is, amit az akkori polgármester T. Asztalos Ildikó vett át. Gondolom a mostani képviselők akkor még nem jártak ilyen rendezvényekre és nem is tudnak erről a címről. Ezt is ki lehetne állítani a centenáriumon, mert ez is dicsőség!

Itt egy dolog volt a fontos, hogy csináljunk valami ünnepségfélét és ezzel a szurkolók, szája is be legyen fogva.

„Számtalanszor hangot adtunk már annak, hogy Önök nélkül, Nélkületek nincs értelme "focit csinálni", és nem is tudnánk!”

Nekem az ilyen nyilatkozatokkal az a bajom, hogy itt egyes emberek nem látják a fától az erdőt. Mi az, hogy számtalanszor? Mi az, hogy focit csinálni? Mikor volt itt utoljára futballnak nevezhető valami? Akkor, amikor Tornyi volt itt utoljára. Ezek az emberek az ügyvezetőt eltekintve hol voltak?
Olyan emberek ülnek a rendezői székben, akiknek fogalmuk sincs a Diósgyőr múltjáról. Ezek a szervezők, akik a marketingért felelnek, többet ártanak a klubnak mintha nem is csinálnának semmit. Alapvető hibákat követnek el. Egy komoly marketingmunkánál és egy ilyen évfordulónál már régen meg kellett volna születnie egy komoly forgatókönyvnek. De mivel miránk az a jellemző, hogy nem tervezünk 1-2 hétnél tovább vagy 2010 nyaráig maximum.
Mit is várhatnánk el?

A kérdés megint csak az, hogy akkor az önkormányzat által erre szánt összegből mire fordítanak és mennyit? Orosz Lajos nyilatkozta azt tavaly, hogy mi nem úgy fogunk ünnepelni, mint tette azt a Honvéd. Egy napra összezsúfolva.
Az látszik tisztán, hogy nekünk nincs annyi programunk sem, hogy egy napot megtöltsünk úgy, hogy az tartalmas legyen a szurkolóinknak. A másik különbség meg az, hogy ott a klub tulajdonosa áldozott rá sok pénzt, hogy méltó legyen az ünnephez.

Az imaórák elkezdődtek, de lassan térdre is kell borulni, mert ennek a centenáriumi ünnepségsorozatnak február 6.-án a város részéről vége lesz, akkor lesz csak igazán a meglepetés a meglepetés!

[Sipi1910]

A pénznek nincsen szaga

A kezembe vettem az őszi idény meccsre hangoló „Gólöröm” című újságokat, és próbáltam felfedezni benne, hogy a kiadványokban mi lehet a közös pont tehát mire is épül a szerkezete és a stílusa. Nagyon érdekes dolgokat lehet felfedezni a kiadványokban.

Egy régebbi kiadás és az őszi kiadás között szembetűnő változás a minősége. A régieket a klub ajándékba kapta a nyomdától csak valamilyen kisebb összeget kellett a szedésért fizetnie a klubnak. Az új kiadványért viszont fizet a klub tisztességesen. Igaz ezt már nem az a nyomda adja, mint régebben, hanem a városi önkormányzat egyik cége a Szocio-Produkt Kft. készíti ezeket a kiadványokat. Tehát az első kérdés adott. Egyik kezemmel adok a másikkal elveszek?

Az ember, amikor a meccsen ül, és beleolvas, a nagy izgalmak közepette észre sem veszi mindazt, ami első látásra szembetűnőnek kellene lennie.
Tudom, itt most nem a hibákat kellene észrevennem, de nem, mehetek el felette szótlanul. Van olyan kiadvány, amiben alapvető dolgok hiányoznak mindpéldául a tabella. Egy ilyen kiadványban ez lenne a minimum, hogy benne van.

Pedig egy ilyen kiadványra sokkal jobban kellene ügyelni, mint ahogy teszik a, marketing részleg vezetői Diósgyőrben.

A meccsre hangoló edzői nyilatkozatokkal és a csapatok összeállításával semmi probléma.

A csapat támogatói oldalán viszont van egy kis érdekesség. Van olyan kiadvány, amiben az önkormányzati cégek vannak csak reklámozva. De van olyan is ahol ezek kimaradnak hely híján és egy teljes oldalon a Rockabilly Chicken reklámozza magát. Elég sokat járok a stadionban, de még ezt a szponzort soha nem láttam. Tetszik az, hogy az önkormányzat a csapat mellé állt, de nagyon szembetűnő az, hogy a város, vagyis inkább a mi pénzünket költik a diósgyőri futballra. Még ezzel sem lenne semmi bajom, hiszen imádom a diósgyőri focit. Csak ne tennék ezt ilyen nyilvánosan. Tudom, megpróbálják lemásolni a debreceni mintát. Ezért is járkált Káli állandóan Kósához tavaly, hogy tanuljon egy kicsit.

A mérkőzésre érvényes belépőn is vannak hiányosságok.

Legtöbbször a vendégcsapat nevét kézzel írják rá vagy nyomják rá egy bélyegzővel. Nem kötekedés ez, de ha már az emberek fizetnek érte, akkor egy olyan belépő legyen már a kezünkben, ami egy minőséget tükröz az adott szolgáltatóról. A belépőn támogatók között elsősorban az önkormányzati cégek vannak felsorolva. Ami önmagában nem lenne baj, csak semmilyen más szponzor nem olvasható jegyen. Elértük azt, hogy a Diósgyőr a mi csapatunk legyen ez tény, de ezért milyen árat kell fizetni az már egy másik tény. Nem tudom, a városvezetők miben reménykednek a Diósgyőrrel kapcsolatban, de szerintem nem jó úton haladnak.

Esetleg még a 100 éves Diósgyőrben reménykedhetnek, ám a szocialista imaórák itt működnek a legkisebb hatékonysággal, hisz a szurkolók meghatározó részénél a jobb oldal a nyerő, csak néhány egykori MIÉP-es tornatanár állhat melléjük.

Nem látszik a Miskolc Holding tagvállalatainál, hogy recesszió volna, hiszen milliókkal szponzorálnak olyan sportegyesületeket, rendezvényeket, amelyek ismeretlenek, illetve megosztják a közvéleményt.(Diósgyőri Kézilabda Klub 18 millió, illetve Operafesztivál 10 millió). Felemelték a támogatását a labdarúgó csapatnak is 8+2 millióra erre az évre. Közben viszont olyan sportágak, mint a salakmotor vagy sportegyesület az MVSC megszűnhet támogatás hiányában. Ennél izgalmasabb a miskolci önkormányzati cégek hirdetési gyakorlata, ami már akár felvetheti a hűtlen kezelés gyakorlatát is, ha valaki ismeri a pénzzel felpumpált cégek tulajdonosi hátterét és párt kötődéseit.

Nagyságrendekkel érdekesebb ennél a Visual Line Kft. nagyvonalú megtámogatása. A cég 28 millió forintot „lapátolt" össze magának három év alatt.
A Visual Line azért kapott pénzt, hogy a városi rendezvényeken évi 30 alkalommal naponta kétszer leadta az önkormányzati cégek hirdetéseit. Emlékezzünk meg azokról a cégekről is, akik nem sajnálták a közpénzt magánzsebekbe önteni. A drága lakótelepi fűtést szolgáltató MIHŐ Kft.(5 millió), a tömeges fertőzést okozó vizet szolgáltató MIVÍZ Kft.(12 millió) is „csengetett” derekasan, de a 8 milliójával ott van a topon a Miskolc tömegközlekedéséért felelős (MVK Zrt.) is.

Érdekes mód ezek a cégek előszeretettel áldozzák pénzünket különböző rendezvényekre vagy sportklubokra. A gond akkor kezdődik, amikor ezek a cégek, mint fő támogatók vannak jelen egy klub életében. Ilyenkor elgondolkodik az ember egy kicsit. Most megint oda jutottam, hogy a sport nem a sportról szól.

[Sipi1910]

A sport már nem a sportról szól

A cím az előző írásom befejezésére utal. De viszont az elmúlt napok újra tanúbizonyságot szolgáltattak arra, hogy ez nagyon igaz. Ez a cím több oldalról is igaz a mai labdarúgásunkra. A mai világban a sport már nem olyan szórakozás, mint volt ez évtizedekkel ezelőtt.

Az újkori sportot nagyon lehet befolyásolni több szempontból is. Régebben nem voltak ennyire csábító lehetőségek, mint manapság.

Először néhány gondolat.

Amíg régebben egy játékos azért váltott klubot, mert mindenki a fővárosban szerette volna folytatni a pályafutását, mert folyamatosan főváros centrikus az ország ez manapság már nem annyira igaz.

A mai játékosok, ha megérzik, hogy rá lehet csapni a mézes lépre akkor, indulnak és gladiátorként „dolgoznak” az adott klubnál. Már nincsenek olyanok, mint régen, hogy a fővárosból nem jött volna le semmi pénzért sem némelyik játékos.

Egy barátom mondata jut eszembe erről mindig „játékost, bármikor lehet szerezni csak pénz, kérdése ”.

Az elmúlt másfél hétben napvilágot látott, hogy a volt gólkirály Diósgyőrbe igazol. Ez jellemző a mai klubvezetőkre és nem csak a Diósgyőrire, hogy úgy kezdenek, tárgyalni játékosok nevében, hogy közben a játékosok és a menedzserek semmit sem tudnak róla. Amikor már kész tényként közölték a szurkolókkal, hogy Bajzát a vasgyárba szerződik véglegesen. Az érintett fél még semmit nem tudott a klubcseréjéről.

Tehát a sport már nem a sportról szól ez bizonyos. Ez már kőkemény üzlet egy olyan iparágazatban ahol játékosokat adnak, vesznek vagy kényszerítenek bele egy olyan üzletbe, ami nem mindegyik fél számára lehet előnyös főleg nem a játékos számára. Ez történt volna most is, hiszen a két klub vezetősége úgy állapodott meg a hat játékosról, hogy az érintett felekkel nem is ültek asztalhoz. Erre nem tudok mást mondani csak, hogy amatőr ez az egész.

Felelőtlenség egy vezető részéről az, ha egy szerződés minden pontja nincs még lefixálva, hogy úgy nyilatkozzon, mint ahogyan tették a vezetőink. A nyilatkozat után közölték a labdarugóinkkal azt, hogy el kellene menniük Győrbe és tárgyalni a jövőről.

Kérdem én, ha már lefixált ügyet nyilatkoztak le a médiának, akkor miért is kellene menniük, tárgyalni a leendő klubjukkal a jövőről? Vagy miről?

A másik dolog, amit nem értek, hogy a négy játékos, aki kölcsönbe jön, Győrből az mikor érkezik?

A Brnovicnak nem volt jobb dolga a hétvégén és eljött egyedül, hogy hátha játszhat egy kicsit? Ezek milyen profi klubok, akik így kötnek szerződést, hogy a játékosokkal nem közlik mikor is kell jelentkezniük az új klubjuknál.

Egy megkötött szerződésben nem fixálják le a felek, hogy a játékosoknak mikor kell jelentkeznie az új munkaadójánál? Normális munkahelyeken ezt megmondják abban a pillanatban, amikor a szerződés aláírásra került.

Tehát így nem is csoda, hogy a két fiatal játékosunk nem akart elköltözni a Rába partjára és magára ölteni az ETO mezt 5 évre. Hiszen ha jól belegondolunk akkor a pályafutásuk szinte felét egy olyan klubnál kellett volna eltölteniük, amit ők nem is akartak volna. Tehát nem úgy zajlottak ezek a tárgyalások, ahogyan kellett volna.
Ezen is látszik nagyon, hogy nem igazán tervezünk hosszú távra csak a bajnokság végéig.
Ez pedig roppant idegesítő dolog. De most legalább talán egy jó tavaszunk lesz, de utána mi fog történni még a vezetők sem tudják szerintem.

Nagyon sok még a kérdőjel bennem, de remélem Tornyi legalább tisztán lát.

[Sipi1910]

Első lépések

Itt van újra a sikeredző megérkezett.

Ami az igazsághoz tartozik, hogy Tornyi a magyar futball egyik legvitatottabb személyisége. Bár edzőként még igazán kiugró eredményt nem ért el, mégis rendre a középpontban volt perei miatt. Zalaegerszegről, Diósgyőrből és Kispestről is úgy jött el, hogy milliós kártérítési pert indított. A Kispest-Honvédot majdnem kizárták emiatt, végül kifizette Piero Pini a neki ítélt 40 millió+kamatait. A Diósgyőr ténykedése után csődbe ment, mivel nem tudta kifizetni a bíróság által meghatározott összeget.

Ez is hozzátartozik a mesterhez, mert ez Ő. A szurkolókat semmi nem fogja érdekelni csak az, ha a csapatot a csúcsra, juttatja.

A kérdés csak az, hogy hogyan fog visszaszokni egy olyan környezetbe ahol nem fenékig tejföl az élet? A jót könnyű megszokni és jóval egyszerűbb egy olyan környezetben dolgozni ahol minden adott és megvan a feltétel a minőségi munkához.

Katarban minden feltétel adott volt, de Diósgyőrben a feltételek nem igazán változtak az elmúlt 11 évben. Összességében az utóbbi szerepvállalásához képest egy műfüves pályával és egy fedett műfüves csarnokkal van több. Ezek annyira eltörpülnek a kinti lehetőségekhez, hogy félelmetes.

De térjünk vissza a ma reggelhez.

Reggel 8 óra előtt már a mester a klubházban volt és szervezte a napot. Először is egy értekezlet keretében vázolta az elvárásait. Nem tesz különbséget a csapat körül lévő dolgozok között, mindenkitől egyformán ugyanazokat várja el a lényeg, hogy mindenki a csapat hasznára legyen.
Profi mentalitásra vall ez a hozzáállás. De mint tudjuk elég sok olyan ember járt már itt nálunk, aki profin gondolkodott, de a cselekedetei amatőrök voltak.

A mester számon kérte azokat a dolgokat, amiket még Katarból indított a vezetőség felé. De szomorúan tapasztalta, hogy szinte nem valósult meg belőle semmi. Alapvető dolgok nem voltak meg a mai munkakezdésre. Nehézségek adottak a szerelések összeállításában, hiszen nem voltak megfelelő a szerelések és a segédeszközök.

Teljesen profi klubot szeretett volna látni ma reggel, amikor belépett a klubházba, de nem látott semmi mást csak a nagy magyar valóságot.

Amire csak annyi volt a megjegyzése, hogy ez egy nagy budi!

Kint a pályán

Az idei első edzés nem éppen olyan ritmusban zajlott, mint a megszokott 100 kemény perc várt a játékosokra. Tornyi úgy sétált a pályán, mint Európa vezető futballbajnokságának bármelyik menedzsere. Látni rajta, hogy nagyon szeret dirigálni és hagyni a két pályaedzőt kibontakozni.

Az első edzésen olyan alapvető dolgokat csináltatott néha a játékosokkal, mint a labdavezetés. Szó mi szó ebből is le lehetett szűrni egy két dolgot néhány játékosról. Főleg azt, hogy a futball az nem az Ő sportáguk.
Majd jöttek az egyérintős játékok és a végén az egymás elleni játék. A játékosoknak tetszett a munka és ez a feszített tempó.

Közben a „lelátón” a szurkolók jól szórakoztak némelyik játékos játéktudásán. De mindenki elismerően csettintett, hogy igen „Tornyi kellett nekünk!”.

Tény rajta nem fog múlni a siker, a kérdés már csak az, hogy az elkezdett munkát hagyni fogják-e neki befejezni. A másik dolog az, hogy aláírt szerződéssel nem rendelkezik és nem tudni, hogy milyen feltételeket szab a klubvezetés felé. Meg tudjuk és ismerjük a két dudás esetét.
Még mindig nagyon sok a kérdőjel és a "ha" a csapat körül.

Sajtótájékoztató

Nem hiszem, hogy sok edző vagy vezető tette volna meg azt, hogy a régi időkre emlékezve az első sajtótájékoztatón azonnal felállítja és elküldi azt a Doros Lászlót, aki évtizedek óta közvetít Diósgyőrből a Nemzeti Sport számára.
A klubházat őrjöngve hagyta el az újságíró. Idáig sem volt a szíve csücske a diósgyőri foci mert mindig csak a rosszat látta az itt folyó munkában, de most biztos, hogy nem leszünk jó értelemben vezércikk, a Nemzeti Sport hasábjain.

Pedig a sajtótájékoztatón semmi olyan konkrétum nem hangzott el, amin a Nemzeti Sport munkatársa ne lehetett volna jelen. Minden érdekelt tudta meddig mehet el és mit nyilatkozhat ebben a helyzetben.

Délutáni edzés

A megszokott Tornyi féle stílusban folytatódott a délutáni edzés, mint ahogyan a délelőtti volt. Talán az volt kicsit érdekes amikor edzés előtt a pályaszéléről odakiáltott Frankinek, hogy „Légy szíves menj vissza és mond meg Farkas Gabinak, hogy azonnal jöjjön ki Ő is az edzésre!”

Tény Farkas Gabinak érdekes dolog lesz a közös munka Tornyival, hiszen a mester nem bírja, ha valaki dohányzik és alkoholt fogyaszt. Talán ezért is vette át az üdítő és az ásványvíz a technikai vezető irodában a szerepet a hűtőben.
Igaz az sem mellékes, hogy Tornyi egésznap dolgozik és ezt el is várja a körülötte dolgozóktól is. Tehát nem csak a játékosokra, de kisegítő személyzetre is nagy feladat hárul azzal, hogy a mester megkezdte harmadik szériáját.

Az este megérkezett a városba a két szerb futballista is akit már beharangoztak a honlapok. A két játékost a volt diósgyőri labdarugó Mico Szmiljanic irányította a klubhoz és Ő maga hozta le őket Miskolcra.

Érkezik még Debrecenből Nagy Zoltán is kölcsönbe, aki jobb oldali védőt játszik és az ősszel a Honvéd csapatát erősítette szintén kölcsönjátékosként. Ő volt az, akinek a fejes góljával nyert a Honvéd a Nyíregyháza otthonában a 13. fordulóban.

Tornyinak kettő nagy név szerepel még listán, akik húzó emberek lehetnek. Velük Tóth László egyeztet kedden és szerdán.

Tehát a munka elkezdődött most már csak az kellene, hogy be is tudja fejezni és mindenki elégedetten álljon fel a végén a helyéről.

De mint tudjuk, a sport ma már nem a sportról szól. De erről majd legközelebb bővebben.

[Sipi1910]

Relikviák

Itt az újesztendő és közeleg a centenárium napja kevesebb, mint 35 nap van még hátra. Nem nagyon lehet hallani semmi konkrétumot, hogy mi is fog történni február 6.-án.

Érdekes módon áll a város a klubhoz és próbálja menteni a menthetőt az ünnepségre. Ha visszatekintünk az elmúlt évek vagy évtizedekre, akkor látható, hogy a város önkormányzata nem igazán gondolt arra, hogy a klub eléri a 100. évet. Éveken keresztül csak a maszatolás folyt erről a témáról. Mindig felszínre került, de tenni soha senki nem tett érte semmit.

Az utolsó ígéretet még Dlusztus úr tette annak idején a centenáriummal kapcsolatban, hogy majd Ő elkészíti majd azt a könyvet, ami a Diósgyőr 100 évéről fog szólni. Természetesen a város elhitte ezt az egészet és még örült is neki, mert legalább nem kellett foglalkozniuk ezzel a dologgal. Majd miután kiderült, hogy nem lesz az egészből semmi a városatyák elkezdtek gondolkodni azon mit is tegyenek.
Megpróbálnak összeszedni minden olyan relikviát, amit nagy gyorsan fel, tudnak kutatni. Ezért próbálnak most megtenni mindent nagy hirtelen. Az egyik helyi újságban még hirdetést is adtak fel annak érdekében, hogy a szurkolók ajánljanak fel ereklyéket a város számára, hogy azokat ki tudják állítani majd az ünnepségeken.
Érdekes módon teszik ezt, gondolom ezért is nem kaptak még semmilyen, ereklyét hirdetés útján.

Pedig ha mindent időben elkezdtek volna intézni, akkor méltóképpen lehetne megünnepelni az elmúlt 100 évet.

A két ünnep között találkoztam egy gyűjtővel, aki felajánlotta, ha megnézem meg is vehetem a gyűjteményét. Ezek az ereklyék 1910-1950 közöttiek voltak. Az előzetes beszélgetések után azt hittem sokkal részletesebb a gyűjtemény főleg az árból kiindulva. Elhiszem, hogy az úriembernek ennyit megérne, ha átvettem volna tőle, de megnézve a gyűjteményt nagyon fel volt árazva. Az elején még szó volt arról is, hogy az alapító okirat is benne találtatik a gyűjteményben. De amikor letette elém akkor közölte, hogy az nem található a relikviák között. A legrégebbi darab egy 1911-ben kiadott pártolói bérlet volt. Voltak még más bérletek, bajnoki érmek, zászlók és fotók. A kikötése az volt, hogy az önkormányzatnak semmi esetre nem adhatom át az ereklyéket.

Tehát megint odajutottunk, hogy az emberek nem szívesen bocsátanak semmilyen relikviát az önkormányzat részére, mert ugyanúgy járnának, mint anno a diósgyőri klubházban található ereklyék. Amikor olyan fejetlenség volt a klubházban, hogy boldog boldogtalan vitte a klub tulajdonát képező tárgyakat, serlegeket, fotókat és relikviákat. Ezeket már sohasem fogjuk együtt látni.

A tény az, hogy ez a szervezés nagyon amatőrnek tűnik. De az is elgondolkodtató, hogy miért nincs valamilyen relikvia a miskolci sportmúzeumban a Diósgyőr múltjáról?

Talán azért mert ez a sportmúzeum is nagy gyorsan jött létre és azok a klubok, akik a rendelkezésükre bocsátották a tárgyakat azoknak mindig volt gazdája és ezért fennmaradtak az utókornak, hogy láthassák évtizedek múlva is, hogy milyen csapatok voltak még Miskolcon.

[Sipi1910]

A pokolba vezető út mindig jó szándékkal van kikövezve!

14 gól!

Ez a termése a kék fehérek elleni négy mérkőzésnek. Tudom, most erre sokan mondják azt, hogy volt, amikor csak a tartalékok szerepeltek. De ez engem nem érdekel, hiszen az első csapatunk is kapott egy laza négyest a bajnokin. Szóval kíváncsi lennék arra, hogy most akkor ki a hibás?

Aczél és a válogatott.

Milyen dolog az, hogy amikor a vezetőedző nincs a csapat mellett akkor olyan edzéseket vezényelnek a játékosoknak, hogy szinte meg sem izzadnak?!
Hol vannak a retorziók a számonkérések? Nem arról szól a fáma, hogy telefonon többször is beszélünk naponta. Akkor itt nagyon el van baszva valami.
Milyen edzés az, amikor az NB3-as keret 45 percig edz? Ha nem lehet őket tovább terhelni, akkor meg kell találni a felelősöket ezért!
Nagyon nagy tisztításokra lesz szükség ahhoz, hogy meg tudjuk célozni a 14. helyet.

Tribün és az ultrák.

Ahogy a vezetőedző is nyilatkozta sokkal több van ebben a csapatban! De ami jobban szíven üt engem az ez:

„Hadd mondjam el, minden tiszteletem azoké a drukkereinké, akik a kapu mögötti szektorokban végigélték és végigszurkolták ezt a meccset, ezeket a meccseket, ő miattuk mondom teljes őszinteséggel, hogy nincs az országban jobb szurkolótábor. Őket nagyon tisztelem. Azok pedig, akik máshonnan nézik a meccseket, s ütik-vágják a csapatomat... azokra másként tekintek.”

Az a gondolat jár a fejemben, hogy össze akarja ugrasztani a szurkolókat a táboron belül, hogy ne vele foglalkozzanak és az Ő sikertelenségével?

Kérdem én fáj az igazság?

REAC, Siófok, Diósgyőr

El kellene gondolkodni azon, hogy ez már a harmadik csapat, akivel ilyen gyászosan szerepel. Pedig a tervek azok megvoltak mindig. Akkor most kiben is van a hiba? A szurkolókban vagy Aczélban?
Ha a játékos keretet nézzük azért mi nem állunk olyan rosszul. Van nálunk azért 5-6 olyan játékos (Takács, Burány, Balajti, Apostu, Ivancsics,Vukadinovic), akit bármelyik NB1-es csapat szívesen látna.

Akkor nem a hozzáértéssel vannak gondok vagy a kommunikációval?

Nem hiszem, hogy Aczélnak a szurkolókkal kellene foglalkozni ilyen gyatra teljesítmény mellett. Mert a végén még sikerül meggyőznie a tábort arról, amiről már Vágó Attila is megpróbált minket, hogy mi bűnözők vagyunk. Gondolom, ha ma éjszaka neki is gondolkodnia kellett volna azon, hogy jut, haza az autópályáról akkor már a kapu mögötti szektor sem lenne a szíve csücske.
Nem gond, ha nem ért egyet velünk szurkolókkal, csak arra kérem, addig ne foglalkozzon velünk, amíg nem tesz le valamit az asztalra. De ha így fogja folytatni, akkor mi már nem is fogjuk látni.

Pedig elhihetitek nekem semmi bajom nincs vele emberileg, de Ő képtelen elfogadni, hogy erre a feladatra alkalmatlan még! Egy 5-10 év múlva lehet, hogy egy kiváló szakember lesz, de most még csak egy olyan edző, aki a harmadik első osztályú csapatnál bukik meg.

A lelkesedés még ebbe a gyenge bohóc ligába is kevés.

[Sipi1910]

Van olyan ember, akinek minden szar jó


Nem hittem volna, hogy a Paks meccs után lehet még rosszabbul játszani, de lehet, most már tudom és láttam. Kettő hete elindult egy zöld fehér sorozat, aminek tegnap lett vége. A Paksi meccsről már leírtam a véleményem, a Fradiról annyit, hogy mi a legjobbkor érkeztünk meg az Üllői útra. Talán többet ilyen szerencsénk nem lesz már ebben a bajnokságban. Pedig ha akkor abban a percben nem fújják le a meccset lehet, hogy meleg 25 perc elé néztünk volna. De nem így történt, tehát nyertünk a pályán is meg a „zöld” asztalnál is.

A tegnapi mérkőzés előtt mindenki nagyon bizakodó volt több szempontból is. Hiszen mi vagyunk a mumusa a Kaposvárnak, meg azért csak nyertünk az elmúlt héten, a pályán is a Fradi ellen. Tehát a múlthéten a győzelemnek akkor van igazán értéke, ha a Kaposvár ellen is nyerünk.

Ennek fényében vártuk a mérkőzést.

Nem tudom, hogy a vezetőedző mit gyakoroltat az edzéseken a csapattal, de számomra világossá vált, hogy semmi olyat, amit a mérkőzésen hasznosítani tudnak.
Az egyik legnagyobb gond a számomra az, hogy nem látszik a vezetőedző munkája a csapaton. A mérkőzésen az egyik szurkoló csak annyit mondott nekem, amikor nem tetszésemet fejeztem ki, hogy „bezzeg a Fradi meccs után az Aczél faszát szoptam a gyönyörűségtől biztos”.

Na, itt kell, hogy megjegyezzem mindenkinek azt, hogy a Fradi elleni meccset nem tartom olyan nagy durranásnak. Hiszem egy megtépázott csapathoz érkeztünk. Mi voltunk abban a helyzetben, amiben idáig mindig a másik csapat. Ami eddig kipattant az ott akkor minden befelé. Ott akkor nagyban szerencsénk volt és abból kellett volna erőt merítenünk a tegnapi meccsre. A játékunk akkor sem volt jobb, csak az akaratunkhoz szerencse is párosult.

De visszatérve a tegnaphoz, szánalmas volt látni néhány játékost a pályán, ahogy imitálta a futballt. A csapatnak nem volt fazonja és nem lehetett látni mit is akarunk játszani. Ez annyit tesz, hogy vagy a játékosoknak magas a futball iskolája vagy a vezetőedző nem képes megtalálni azt a szerkezetet, amit ez a csapat játszani tudna. Ahogy látom, próbálja ráerőltetni a csapatra azt a játékszellemet, amit a válogatottnál Erwin próbálgat nem sok szerencsével.

Aczélnak nagyon jó sajtója van és ezt nagyon jól ki is használja. A szurkolók nem fordulnak ellene! Nem értem, hogy miért? Vágót már ettől kevesebbért lincselni akarták. Az is igaz, hogy ugyan ki akarna már ma tűntetni egy edző ellen, amikor alig vagyunk már nézők a meccsen. A tegnapi nap a harmadik vendég gól után a tribün 2/3-a felállt és hazament.

Mik lettünk mi Diósgyőr szurkolók? Egy nyámnyila kirakatszurkolók! Nem emeljük fel már a hangunkat sem. Ezért mondom én azt, hogy nincs már tábor Diósgyőrben. Hiába utáljuk a zöldeket és lilákat annyira, de ott van összefogás, ami nálunk már nagyon hiányzik.

Tény Aczél újra elmegy a válogatotthoz és eltölt egy kellemes pár napot Belgiumban. A csapat meg itt marad a pályaedzőkkel. Nem hiszem, hogy egy komoly bajnokságban ez normálisnak mondható lenne, ami itt megy.

A másik baj az, hogy Aczél még nincs azon a szinten, hogy egyszerre két helyen álljon helyt. Ezt már előttünk két helyen is megtapasztalhatta, hogy sok ez neki és nem megy.

Nem akarom én az Ő nyakába varrni az eredménytelenséget, de el kellene gondolkodnunk, hogy akkor kinek mennyi bizalmat szavazunk meg!

Egy másik dolog, a mérkőzés után a vezetőedző egy listát adott át az ügyvezetőnek, amin 6 játékos neve szerepelt. Akikkel januártól nem kíván együtt dolgozni a vezetőedző. A kérdés adott, mit fog tenni Nagy Béla? Nagyon nem kerek ez az egész nekem. De meddig tart még a türelem?

Meddig lehet a torkunkon lenyomni bármit? Miért kell elfogadnunk nekünk ezt az egészet? Vagy majd minden hazai meccsen felállunk a meccs felénél és hazamegyünk?

[Sipi1910]

Még egy apró megjegyzés.

Három héttel ezelőtt felreppent a hír miszerint Aczél Zoltánt szeretnék a Honvéd kispadjára Sisa helyett. Milyen furcsa az élet, pénteken Sisa lemondott kispesten. A mi Zoltánunk pedig felajánlotta lemondását szombat este.
Ez csak véletlen lehet?

[Sipi1910]

Tiszta vizet a pohárba

Itt van, az ősz itt van újra és mondhatnám, hogy az edzőváltás is. Már lassan tőrvényszerű az, hogy aki a csapatot a nyáron átveszi, az nagy átlagban október közepére belefárad a szélmalomharcba.

Az elmúlt három évben a diósgyőri szurkolók türelme átlagosan október közepére fogyott el. Ez tegnap is érezhető volt már a lelátón. Nagyon sokan beszélgettek arról, ha most nem nyerünk, akkor váltani kellesz nincs más. A hangok akkor erősödtek meg igazán, amikor a csapat nem igazán tudott mit kezdeni az emberelőnyös helyzettel. Mindenki egyöntetűen az mondta ez már edzői hiba hisz volt egy szünet ahol elmagyarázhatta a játékosoknak, hogy mit is szeretne látni a csapattól.

Első felindulásomban én is ezt mondom, de a gond ott kezdődik, amikor olyan játékosok vannak a csapatban, akik szinte nem ütik meg az NB1-es szintet.
Amikor a védelem az idén már a 15.-ik féle összetételben próbálta megállítani az ellenfél játékosait.

Erőltetjük a két belső szerbet a védelemben. Miközben lehet látni azt, hogy Boris egy leépült élősködő idegenlégiós a csapatban. Aki terrorizálja a fiatalokat az öltözőben és a csapatból senkivel nem jön ki csak maximum az alkohollal, de azt látni is rajta.

Viskovics akiről nem is tudom, hogy kerülhetett a csapat környékére is hisz olyan magabiztosan játszik labda nélkül, hogy öröm nézni.
Horváth Gabi is beleszürkült a játékba, talán annyival vétette észre magát igazán, hogy a sárga lapos figyelmeztetés után feleslegesen állítatta ki magát a végén. Normális klubnál az ilyet megbüntetik.

Az új fiú Bognár sokat dolgozott, a gond csak az volt vele korán elfáradt ebben a magas színvonalúnak nem mondható mérkőzésen. De reméljük, összefogja szedni magát és jobban fogja bírni ezt a gyengécske iramot is.

Miközben középpályánk szinte nem volt. Ha Burány nem mozgott volna a középpályán, akkor gondolhattuk volna azt is, hogy erre a meccsre nem neveztünk ilyen posztra játékosokat.

Lippai, akinek a hátán kellett volna vinnie a csapatot nem volt sehol. Erre csak azt tudom mondani, lehet, hogy szeretik a szurkolók, de nem idevaló játékos.
A csereként beállt Lipusznak meg el kellene gondolkodni azon, hogy Ő még elég fiatal ahhoz, hogy egy új életet kezdjen valamely más területen. Mert ha így fogja folytatni, akkor nem csodálkoznék azon, ha éhen halna, mert így nem fog megélni a futballból.
Ivancsics volt az, aki még ment és akarta azt, hogy egyet előre tudjunk lépni, de semmi olyan pluszt nem tudott hozzátenni a játékhoz, amivel pontokhoz segítette volna a csapatot. Egy dolog nagyon szembetűnő volt viszont. A szögleteknél rendre Ő fejelt a kapu irányába a 170 centijével. Ez azért jelent valamit.
A jobb szélen szereplő Vukadinovics nálam nem üti meg a mércét, hogy az első osztályban szerepeljen. Rendre lemarad a támadásoknál a védekezésnél meg nem ér vissza. Látni rajta, hogy nincs, megfelelő állapotban akkor viszont minek hozzuk ide?

A csatárainkról nem is tudom, mit mondjak. Örülünk annak, hogy VB bronzéremmel a nyakában érkezett vissza hozzánk Balajti. De látszott a játékán, hogy egy hónapja nem vett részt egy normális edzésen és látszott az is, hogy az önelégültségtől már nem is lát szinte. Ha most lenne olyan csapat, aki a kivásárlási árát letenné, a klubnak akkor el kellene engedni, mert ez a közeg le fogja húzni őt is.

Szabó Viktor! Na, Ő az, akiben nem tudom, mit látnak a szakvezetők. Egy szurkoló mellettem azzal védte meg, hogy Viktornak ma nem megy. Megkérdezném tisztelettel, hogy mikor ment? Az egyik diósgyőri vezető mondta róla, hogy a Viktornak olyan a súlypont emelkedése, hogy a nemzeti sportot nem lehetne kihúzni a lába alól. A kérdés csak az akkor minek hozta ide? Mert a szurkolók szájából Viktorral kapcsolatban hétről hétre csak le köcsögözését és a nemi hovatartozását hallottam idáig, mint ahogy tegnap Tököli is megkapta tőlük ugyan ezt. Szép lassan magától kezd adódni a végkövetkeztetés, hogy a diósgyőri szurkoló szemében a futballtudás nemi identitásfüggő, márpedig akkor ne csodálkozzunk a mi heteroszexuális beállítottságú csapatunk a modern futball korában soha nem ér el semmit.

Az új román csodacsatárról pedig annyit, hogy ilyen gyenge fizikai állapotban labdaszedőnek nem engedném ki a pályára. Ha jól számoltam az orvos és a gyúró többet futott, mint Ő.

Elhiszem, hogy ilyen játékosok mellett Aczél tegnap a mérkőzés után felajánlotta a lemondását. Mi mást tehetett volna? Ő megmondta már előre, hogy nem fogja megvárni azt, hogy a diósgyőri közönség kikezdje, és a fejét követelje. Pedig még az év elején attól volt hangos a siófoki öltöző, hogy Ő itt Diósgyőrben akarja megmutatni mit, is tud, és itt akar edző lenni! Szép és dicséretes dolog ez. De az akaráson kívül több kell ehhez a kispadhoz. Igaz a REAC-hoz képest előrelépés a mostani eredmény is hisz nem vagyunk utolsók és 4 ponttal többet gyűjtöttünk, mint egy évvel ezelőtt a REAC. Igaz a Honvéd egy meccsel kevesebbet játszott. Nem tudni azt, hogy a tegnapi sikertelenség mennyire az Ő hibája, mennyire nem tartotta be a csapat az Ő utasításait. De a tegnapi meccs után Gellei is azt nyilatkozta, hogy Zoli ne add fel.
A klubházban jelen volt Csank János aki annyit mondott erre, hogy nem szabad feladni és felmondani. Hisz ha nem elégedettek a vezetőedzővel a vezetők, akkor úgyis felmondanak neki.

A kérdés most az, hogy a vezetők akarnak-e tiszta vizet önteni abba a bizonyos pohárba vagy sem?
Reálisan átgondolva semmi értelme elküldeni Aczélt, hisz ki lenne most az az idióta, aki elvállalja ezt a csapatot most. A télen már másabb a helyzet akkor lehet építkezni már.

De van egy másik kérdés is. Meddig tűri még az önkormányzat és a Holding diósgyőri vezetésnek ezt az eredményt. Hiszen a Holding pénzeli most a csapatot és gondolom nem ilyen eredményeket vártak. Nem véletlenül járkált Káli sem Kósához. Meg jól tudják ők is, ha a csapatnak megy a szekér, akkor jobb a termés.

Még egy érdekesség, a tegnapi nap folyamán megfigyeltem kik ülnek a VIP-ben. Teljességében kicserélődött a társaság az év elejéhez képest. Akik akkor ott ültek azok már az előnyeit élvezik a Diósgyőrnek…

[Sipi1910]

Fény és árnyék

Nagy dolgok történtek az elmúlt hetekben a klub körül. A vezetők dolgoznak reggeltől estig, hogy az anyagi biztonságot megteremtsék a játékosok és a körülöttük dolgozó szakmai stáb részére.

Közben próbálják erősíteni a csapatot is a körülményekhez képest a lehető legjobban. Sorra érkeznek a próbajátékosok még mindig, hogy megmutassák a csapat vezetőinek, hogy ők lehetnek a legjobb megoldás a klub számára vagy éppen fordítva.

Kicsit olyan átjáróház a mi csapatunk. Újra tele vagyunk idegenlégiósokkal és olyan magyar játékosokkal, akik közel fél éve nem szerepeltek tétmeccsen. Ezzel szemben, akik pedig „végigdolgozták” a nyarat a bizonytalanságban, velük senki nem foglalkozik szinte.

De sebaj, vannak már olyan játékosaink, akik válogatottak. Hiszen itt van a két U-20-as válogatott Balajti és Takács. A „kis” Burány pedig éppen, hogy kimaradt az utazó keretből.
A két játékos életük egyik legnagyobb sikerét érik el a ma délután folyamán.
De van ennek a sikernek árny oldala is hisz ezért vagyunk magyarok, mert nekünk semmi nem megy könnyen. Elengedtük a játékosokat a világbajnokságra úgy, hogy amatőr szerződéssel rendelkeznek ezek a labdarúgók. Egy profi menedzser, aki ott ült a világbajnokságon a mérkőzéseken erről mit gondolhat, amikor látja őket játszani? Igen azt, amit mi is, hogy ennyire amatőrök, hogy lehetnek ezek a magyarok.

A probléma még nem ért véget ezzel a két játékossal. A ma esti mérkőzést kővetően vége a világbajnoki szereplésüknek és repülnek haza. Mindenki azt gondolná, hogy hétfőtől teljes erőbedobással ugranak neki a magyar bohóc ligának. Takács esetében így is fog történni.

De Balajtival kicsit más a helyzet, még be sem fejezte a világbajnokságon való szereplését máris itt van kővetkező meghívó a válogatottba. Hiszen egy hét múlva kezdődik Nyíregyházán és Tiszaújvárosban az U-18-as EB selejtező ahol számítanak a Balajti játékára is.
Ez a meghívó nem igazán örömteli ebben a helyzetben a klub vezetői számára.
De mit lehet ez ellen tenni? Nem engedjük el? Akkor az MLSZ szankciókat fog alkalmazni ellenünk.
Nagyon nem könnyű döntést hozni ebben a helyzetben. Kíváncsi leszek erre mi lesz a vége.
Hogyan fogunk mi ebből jól kimászni?

[Sipi1910]

Ne olvassa másét az igazság, itt van!


A Földesi Norberttel való beszélgetésünk végén egy kérdést tett fel nekem a klub menedzser.

Miért nem szurkolnak az ultrák?

A kérdése nagyon megfogott engem is hisz az elmúlt fordulóban is elég lehangoló volt a mérkőzés az ultrák szurkolása nélkül. Utána jártam a dolognak, hogy miért is van csend mostanában a mérkőzések alatt.

Ebben segítségemre volt Feledi László, aki a Bajtársak szurkolói csoport vezetője, aki minden diósgyőri mérkőzésen ott áll az ultrák előtt és irányítja a mérkőzéseken a szurkolók koreográfiáját.

A feltett kérdésre nagyon meglepődik majd csak annyit, mond kezdésnek, hogy a vezetőség kitiltott néhány ultrát a stadionból. Ezért ők szolidaritásból visszavettek a szurkolásból. Majd megjegyzi, hogy ők sosem foglalkoztak a diósgyőri vezetéssel bárkik is, ültek a vezető székekben. De az is tény, hogy őket egyetlen vezető sem kereste meg soha.

A kitiltani is úgy tiltották a 3 embert, hogy a Vasas meccs előtt nem engedték be őket a stadionba. Magyarázatot akkor nem kaptak arra, hogy meddig is szól a kitiltás a stadionból.
Pedig Laci szerint nagyon sokat változtak már az utóbbi időben. Kérdeztem ez miben is nyilvánult meg?

Átszervezték a Bajtársak szurkolói csoportot, és legálissá tették olyan szinten, hogy alakítottak egy non profit szervezetett és vettek egy saját buszt, amivel eljutnak majd az idegenbeli mérkőzésekre.

Tehát jelen pillanatban a Baráti Kör mellett már van egy másik hivatalos szurkolói klub.

Majd belekezd abba, hogy szinte semmilyen segítséget nem kapnak a klubtól még akkor sem, ha bajban vannak.
A történet a Pápa elleni mérkőzéshez kapcsolódik. A frissen vásárolt busszal indultak el az idegenbeli mérkőzésre. De sajnos Gyöngyös határában defektet kaptak, és nem tudtak tovább menni. Felvették a kapcsolatot a klubvezetéssel, hogy ideiglenesen de megtudják, oldani azt, hogy tovább mennek, de Pápán a helyi közlekedési vállalat segítségét kérnék, és ebben kérték, hogy működjenek közre. Mert ha ez nem lehetséges, akkor nem folytatják az útjukat, nehogy valami nagyobb probléma történjen a hosszú éjszakai út alatt.
A technikai vezető úr megerősítette abban őket, hogy segít megoldani a problémát, csak jöjjenek. Az ultrák késéssel de megérkeztek a mérkőzésre épségben. A mérkőzés után pedig várták volna a technikai vezető segítségét, de mindhiába.

Ezért kérdez most ő vissza, hogy akkor ki kinek fontos és mennyire?

Be kellene látnia mindenkinek nagyon, úgy fest a dolog, hogy amit annak idején már Tamási Zoltán is elmondott a közvéleménynek.
Nem kell itt a szurkolóknak okoskodni, meg hangoskodni, a szurkolónak egy dolga van, hogy tapsikoljon szépen a lelátón minden mérkőzésen. Tehát a régi bevált recept szerint megy a forgatókönyv tovább.

A klubnak fontos a szurkoló addig, amíg nincs baj velük. De ha gond van, akkor már nem is fontosak azok az emberek, akik minden hazai bajnoki vagy kupamérkőzésre belépőt váltanak vagy esetleg idegenbe is, elkísérik a csapatot. Pedig bele kellene gondolni abba is, hogy ez némely ember számára mennyire megterhelő lehet anyagilag, és ők ne emeljék fel a hangjukat?

Tehát a lényeg az, hogy mi nézők örüljünk még akkor is, amikor ilyen játékot láthatunk csak. Mert a labdarugókat bántani nem lehet, mert ők ezek szerint szent és sérthetetlenek. Ha nekik van bajuk, arra kell, hogy figyeljen mindenki.

Ha pedig a szurkolónak nem tetszik valami, akkor az csak tapsikoljon, és ne foglalkozzon mással.

[Sipi1910]

Hová tűntek a szurkolók a lelátóról?

Lassan 34 éve annak, hogy ide születtem és apám nevelésének hála Diósgyőr szurkoló lettem. Születésem után kezdődött a Diósgyőr legismertebb és legnagyobb korszaka. Hála ennek az időszaknak, apám ott tolongott minden mérkőzésen a lelátón, hogy láthassa szeretet csapata minden labdaérintését.
Mivel nagyon szerette a csapatot így engem is kivitt, hogy még gyerekfejjel kóstoljak bele abba a miliőbe, ami akkor körbevette a csapatot.
Gyerekként az első meccs, amire apám elvitt az egy, hogy Bp.Honvéd elleni derbi volt. Akkor még a honvédban olyan játékosok játszottak, mint Bodonyi Béla, Nagy Antal, Détári.
Gyerekfejjel nekem a napos oldalon hatalmas élményt jelentett az, hogy ezeket a játékosokat és a diósgyőrieket élőben láthatom.

Azóta eltelt majdnem 30 év, ami annyit jelent, hogy velem együtt ennyi idő alatt egy generáció nőtt fel! Ennek a generációnak, vagyis az enyémnek nem sok jó jutott a Diósgyőrből sajnos.
Kezdődött azzal, hogy mi már a másodosztályt kezdtük el megízlelni hét szűk esztendőn át. Aminek nem láttuk se, az elejét se a végét. Igaz az elejét mindenki látta, vagyis tisztában volt vele.
Első legnagyobb élményem az volt, amikor Palicskó Tibi bácsi vezette Diósgyőr az osztályozón újra kiharcolta az NB1-be jutást.
Nem hiszem, hogy akkor volt tőlünk boldogabb ember az országban. Letudtam életem első szakaszát már és a Diósgyőrt, nem láttam még az NB1-ben játszani!
A kővetkező évben már olyanban is volt részünk, mint azóta, soha. A fradi bajnok lett nálunk és láthattuk azt a mérhetetlenül nagy ünneplést, amit azóta egyetlen egy bajnokavatón sem. Akkor éreztem először azt, hogy milyen jó is lenne legalább egyszer így ünnepelni. Pedig több csapat is ünnepelt már bajnoki címet a stadionunkban de nem volt ehhez hasonlítható.
Jöttek a 90-es évek és a csapatunk ingázott az első és másodosztály között. Minden évben azért kellett remegnünk, hogy bent maradjunk vagy éppen sikerül-e feljutnunk.
A 90-es évek végén volt egy fél év az a bizonyos Tornyi korszak. Az volt az, az idő, amikor öröm volt meccsre járni és nem úgy kellett a bajnoki után másnap, bemenni a munkahelyre, hogy a többiek velem élcelődjenek, és engem húzzanak egész munkaidő alatt.
De sajnos ez sem tartott sokáig, mert kiderült, hogy a vezetőség 19-re lapot húzott, anyagilag. A nem várt siker összejött de a klub nem bírta el ezt a terhelést. Szörnyű évek jöttek ezután. Újra a másodosztályban találtuk magunkat és a megszűnés lett a vége.
De voltak vállalkozó szellemű emberek és újra talpra állították ezt a csapatot. Mindig találtunk magunknak valamilyen csapatot, akiknek a révén feljebb tudtuk tornázni magunkat. Hol a Monor, hol a BÉVSC kellett nekünk, vagy éppen a szomszédvár Bőcs volt a kiszemelt áldozat. De nem voltunk restek idehozni a Balaton FC Siófok-ot sem.
Mi örömöt nyújtott ez nekünk őszintén ebben az elmúlt 30 évben? Semmilyet, ha jól belegondolunk.
Nem voltunk bajnokok még az NB2-ben sem, mert onnan is mindig, mint legjobb második jutottunk fel.
A magyar kupában nem értünk el semmit szinte, általában már a tavaszt nem is értük meg.
Fel tudtuk szívni magunkat egyszer egy-egy meccsre de semmi több. Közben pedig elment mellettünk az idő. Olyan csapatok nyertek bajnoki címeket az elmúlt 30 évben, akikre nem is gondoltunk volna.

A Rába ETO, aki zsinórban háromszor lett bajnok majd kétszer második és mellette a kupagyőzelmek.
A Videoton, aki bajnoki harmadikként vitézkedett Európában.
A Vác, aki nem tudta hogyan is kell megünnepelni tisztességesen egy bajnoki aranyat. Aki utána nem játszhatott saját pályáján, mert a Paris SG-t a Fáy utcában kellett fogadnia Ronaldinhoval mert nem felelt meg az UEFA-nak a váci stadion.
A Dunaferr, aki kis vidéki csapat volt de bajnoki címet ünnepelhetett, mert akarta a város, a vezetőség meg mindenki Dunaújvárosban.
A Zalaegerszeg, akit előtte való évben a megszűnés fenyegetett utána pedig bajnoki arannyal ünnepelt. Elhozta nekünk Magyarországra a MU-t és ráadásul meg is verte. Egy ország kiabálta Koplárovics Béla nevét!
Majd jött a Debrecen, aki ha a BKV Előre nem lép vissza visszasorolják az NB2-be. De nem így lett, sikerült megtartani az első osztályú tagságot. Elkezdték a szisztematikus munkát és, azóta négyszer ünnepelték meg a bajnoki aranyat.

Ezeknek a csapatoknak volt miért örülniük az elmúlt 10-20 évben. Nekünk pedig semmi.
A másik gond pedig az, hogy minket nem hagytak meghalni sem „rendesen”, azonnal jöttek és nyomták belénk az infúziót, mert nekünk menni kell tovább és tudjuk, hogy jobb lesz később. De nem lett.
Majd néhány klub segítségével megkaptuk a teljes vérátömlesztést is, mert nekünk arra is szükségünk van.
Mi maradt nekünk? Az, hogy évente játszhattunk az ősi rivális Nyíregyházával. Jöttek a zöld sasok meg a lila majmok és ez nekünk mennyire frankó volt.
Csak azt felejtjük el, hogy nekik ezek a meccsek egy a sok közül ellenünk. Kivétel a Nyíregyháza, de nekik még ennyi múltjuk sincs, mint nekünk. Nálunk viszont mindig az év meccsei voltak ezek és maradnak még szerintem sokáig.
Tudom most sokan gondoljátok, hogy nekik nincsenek szurkolói kultúrájuk. De lett olyan csapatuk, amiért érdemes volt kimenni a stadionokba. Pedig ők is ebben az országban élnek és ebben a bajnokságban játszanak.
Ezek után pedig megvan a válasz arra is, hogy hová tűntek a nézők a stadionból.

Az én korosztályom úgy nőtt fel, hogy nem volt semmilyen kézzel fogható eredmény, amit a csapat letett volna az asztalra.
A régi nyugdíjasok már sajnos elhaláloztak, a mi korosztályuk apái meg már nem igazán kíváncsiak erre a produkcióra.
De ha így fog folytatódni, akkor szerintem közülünk sem fog sok ember tolongni a nyugdíjas szektor bejáratánál évek múlva.

Tehát szép lassan elfogyunk a lelátóról.

[Sipi1910]

Stadion – acél - beton

Egy kis emlék a rég múltból, hogy mi miért is történt és hogyan a diósgyőri stadionnal kapcsolatban.

Szombaton délelőtt már a meccsre gondoltam, de előtte a stadionnál találkoztam Kovács Lehel úrral, akinek köszönhetjük azt, hogy mi ebben a szentélyben szurkolhatunk szeretett csapatunkért.

Kovács úr többed magával tervezte meg a stadiont anno 1967-ben. Amikor is az akkori városvezetés megszavazta és elhatározta, hogy a csapatnak egy új stadion kell, ahová több néző fér be, mint az eredetibe.

Abban az időben az akkori pártvezetésnek sokkal egyszerűbb dolga volt, mint manapság. Hiszem minden az állam tulajdonában volt, így könnyebb volt tervezni és szervezni minden ilyen dolgot.
Voltak kikötései a vezérkarnak persze. Meghatározták a tervezőknek, hogy milyen szempontok alapján tervezzék meg a stadiont. Már ez is egy jó dolog lehetett, amikor hozzá nem értő emberek hoztak olyan döntéseket, amihez nem is értettek.
A fő szempontok azok voltak, hogy a stadion terezésénél olyan szempontokat vegyenek figyelembe, mint azt, hogy a Magyar Néphadsereg katonái kétkezi munkájukkal segíteni tudjanak a stadion építésében.
A további fő irányvonalakat is meghatározták. Minél több acélt és betont kell az építkezés során felhasználni, mivel a városnak volt egy acélgyára a volt Lenin Kohászati Művek, ahonnan a párt utasítására a stadion építéséhez gyártották az acélt az, ott dolgozok társadalmi munkában. Ebből készültek az acélszerkezetek a lelátókhoz. Ezeket a szerkezeti elemeket a Digép közreműködésével állították össze a helyszínen.
A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat segédkezett abban, hogy az építésben segédkezzen.
Az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat pedig az előre legyártott betonelemeket adta és szerelte a stadionban a helyére.
A vezetés közben olyan határozatokat hozott, hogy nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a nézők a lehető leggyorsabban elhagyhassák a stadiont a legnagyobb biztonságban és nagyobb figyelmet kellett fordítani az akkor bejött fokozott tűzbiztonsági előírásokra.
Ezek a vállalatok olyan szinten építkeztek, hogy a stadion élettartama 100 év legyen.
Az első tervek alapján olyan stadion készült, aminek nem lettek volna hátsó fém tartóoszlopai a lelátók sarkán. De ez nem valósulhatott meg mert az országos sajtó felfújta a dolgot és életveszélyesnek tűntette fel a stadion karéjait.
Még a Népstadion főépítésze is elítélte ezt a megoldást, mert nem hitt abban, hogy ez így megállja a helyét.
A miskolci vállalatok viszont bebizonyították azzal, hogy terheléses próbát hajtottak végre a lelátón. A lelátó oldalát felzsaluzták minden oldalról és alulról is 120cm magasságban. A belső részt pedig kaviccsal töltötték fel a terhelés idejére. Így amikor feltöltötték megtudták, vizsgálni azt, hogy az acélszerkezettel erősített lelátónak mekkora a terhelhetősége fém tartóoszlopok nélkül.
A lelátó így is jól vizsgázott, hiszen az 1 m2-re jutó terhelés elérte a 2 tonnát.
A lelátó befogadóképességét pedig úgy határozták meg, hogy az 1 m2-re 4 szurkoló jut mivel állóhelyi szektornak készült. Tehát ha nagyon megtermett szurkolókról beszélünk, akkor sem több a súlyuk 500 kg-nál. Ez annyit jelent, hogy a terhelést nagy mértékben túlbiztosították már annak idején.

A stadion átadása 1968. május 26.-án volt. Ez volt akkor a vidék legnagyobb stadionja.

A következő lépcső a 2003-as villanyfény átadása volt.
Majd 2006-ra teljesen felújították a tribünt. Az elmúlt 40 évben ennyi változtatás történt a stadionban.

Idén nyáron elindult az építkezés újra
2009. augusztus 17. 11.00 óra

Ott állunk a szent gyepen Gabeccal és hallgatjuk azt, hogy mi milyen szerencsések vagyunk, mert eljutottunk idáig, megkezdődik a második része a felújításnak. Sokan megemlékeztek a karéjokról egy kis anekdotával. Mindenki, aki ott volt akkor a gyepen kapott emlékbe egy darabot a régi lelátóból.

Eközben a stadion külső részén Kovács Lehel úr adott hangot nem tetszésének.
Meggyőződése Kovács Lehel mérnöknek, hogy felesleges, sőt, "tébolyult, őrült" lépés volt a diósgyőri stadion napos oldali lelátórészének elbontását megkezdeni. A létesítmény hatvanas évekbeli statikai terveit készítő szakember szerint akkor arra szánták a jellegzetes vasbeton struktúrát, hogy száz esztendőt is kibírjon; igaz, ehhez nem nélkülözhette volna a "bástyák sora" a kötelező rendszeres karbantartást.
A mai kornak megfelelően megmenthető lett volna a napos oldal szerinte és ugyan úgy befedhető, mint amit építeni akarnak. Minden elemében megfelelő állapotban volt a napos oldal, tény foglalkozni kellett volna vele és karbantartani.
Kovács úr 4 évvel ezelőtt készített szakvéleményt a stadionról és az akkori állapotáról. Amiben megjegyezte, hogy a szentély felújításra szorul már, mert ha nem fogják elkezdeni a felújítását, akkor könnyen életveszélyessé válhat a lelátó.
A mérnök pedig nem tudta kinek elmondani érveit arról, hogy olcsóbban és hatékonyabban meg lehetett volna oldani a korszerűsítést, ha az acélelemeket, betonalapokat megtartják, s a nála rendelkezésre álló tervek szerint erősítik meg és bővítik. Pedig megpróbált beszélni a polgármesterrel, a klub ügyvezetőjével, önkormányzati stadion biztossal még az ellenzék vezérével is de senki nem akart vele foglalkozni.

Amit nem ért a mérnők úr. Az, hogy a bontást nem lehet elkezdeni statikai szakvélemény nélkül, ahol fehéren feketén leírják, hogy a stadion lelátójának szerkezete életveszélyes!
Ha van ilyen szakvélemény, akkor a kérdése az, hogy ezt ki csinálta és mikor a stadion lelátójának mely részén végezték az ellenőrzéseket.
Ha pedig valóban életveszélyes a lelátó, akkor miért nem zárták le a közönség elől nehogy valamilyen katasztrófa történjen?
Ez viszont nagyon érdekes dolog, ha belegondolunk. Mert amíg mérkőzés van addig nincs semmi gond, de ha már az asztalnál ülünk, akkor már életveszélyes?

A miskolci mérnök, aki többek között az (országos tervpályázat megnyerése nyomán) zalaegerszegi sportcsarnok tervezőjeként tette ismertté nevét ezen a speciális területen, láthatóan roppantul fájlalja, hogy sem szakvéleményére nem tartanak igényt, se afelől nem lehet nyugodt, hogy az optimális megoldás válik valóra a diósgyőri sportligetben. Döbbenten hallja például, hogy milyen alacsony nézőszám szerinti befogadóképességről beszélnek a projekt illetékesei, s valamilyen későbbi "pályamélyítés" révén látnak esélyt a kapacitás növelésére - miközben a nála lévő tervek, a régi szerkezet olcsóbb megtartásával és kiegészítésével, eleve 20 ezer fős stadion képével kecsegtettek. Azaz: kecsegtettek volna - de a bontás már megállíthatatlanul folyik.

A válasza a következő volt.
Tisztában vannak a talajviszonyokkal és a süllyesztési talajmechanikával?
Mert Ő igen! Ő tudja, hogy azon a szinten épült meg a centerpálya, ahol még a szabályos vízszint engedi. Mert aki ilyen területen dolgozik annak tudnia, kell azt a szabályt, hogy addig lehet a pályát süllyeszteni ameddig a talajmechanikai szakvéleményben milyen értéken, tüntetik fel a mértékadó talajvízszintet.
Ezeket tekintetbe véve nem tud róla, hogy létezne olyan tanulmány, ami azt igazolná, amit az önkormányzati biztos mondott. S ami indokolná a drágább, esetleg ráadásul még kevésbé jó projekt végrehajtását.
Viszlai József fővállalkozásában a stadion bejárati kapujának továbbfejlesztésére készítettem műhelytervi mélységgel kiviteli tervet acélszerkezettel. Ugyanakkor készítettem statikai szakvéleményt is. De azóta, nem volt megkeresés irányomba – mondja Kovács úr.

Visszatérünk az új kivitelezéshez, kérdezem tőle, hogy tudja-e milyen probléma merült fel most az építkezés elején. Válaszolja, hogy nem és kérdően néz rám. Elmondom neki, hogy az alapozás kijelölésénél gond merült fel a méretekből adódóan. Mert ahogy a főépítész meghatározta az alapnak a helyét az nem jól lett kijelölve, mert az alap belenyúlt volna a futópálya 8 pályájába. Tehát fel kellett volna szedni a futópálya szélét, ami nonszensz lett volna, hisz tönkre tették volna így.

Látom rajta, hogy nem tudja hová tenni a dolgot, csak csóválja a fejét, nem hiszi el, hogy ez történik azzal az építménnyel, amit Ő és kollégái társadalmi munkában terveztek annak idején. Megnyugtatom azzal a ténnyel, hogy nagyon sok embernek van sok szép emléke az Ő lelátóihoz. A másik, ami még élteti, hogy hátha meghallgatásra találnak ezek a szavak és a két kanyar nem erre a sorsra jut, mint a napos oldal.
Biztosíthatok mindenkit én, láttam a terveit, nekem nagyon tetszettek és jobban el tudnám képzelni az Ő terveit.

Ebből is látszik az alagút végén lévő fényt nagyon nehéz lesz meglátni.

[Sipi1910]

Játékos keringő

A héten sikerült újabb külföldi játékosokat igazolnunk. Amivel alapjában nem is lenne baj, csak a gond ott kezdődik, amikor nem igazán tudjuk majd őket fizetni. Ezek az emberek zsoldosok! Ahol pénzt kapnak ők, ott játszanak.

Anno amikor Sebők Vili idejött hozzánk azért örültem neki nagyon, mert azt gondoltam, ha pénzügyi gond lesz, akkor a Vili lesz az első, aki feláll és tovább lép. Akkor abban az időben többször beszélgettem vele a csapatról és a külföldi játékosokról. Neki a véleménye az volt, hogy ez a csapat akkor lenne igazán jó és egységes, ha nem lennének itt a külföldiek.

Na azt gondoltuk a nyáron, hogy az új vezetéssel ez változni fog. De nem igazán ez történik, megint megyünk a zsoldosok irányába. Nem is értem ezt a felfogást, hisz a nyáron az U19–es csapatunk osztályozót játszott az NB1-be jutásért. Ez gondolom jelent valamit utánpótlás téren. Ha meg nem olyan az utánpótlásunk, akkor meg a vezetőségnek el kellene gondolkodni azon, hogy kicserélje a régi bútordarabokat.

Hiszem és tudom, hogy egy olyan csapatból, ami sikerre éhes volt biztos több játékost lehetne használni az első keretben. Pedig sajnos ezek a fiatalok szélnek mentek. Már az osztályozó előtt olyan klubok, mint az Újpest, Videoton vagy a Haladás már környékezte őket. Nem is csoda, hogy fejben nem voltak rendben a játékosok akkor abban a pillanatban.

De eljött az idő a váltásra, hisz az ügyvezető úr erősítésekről beszélt, az elmúlt napokban. Ami azzal is fog járni, hogy még kevesebb sajátnevelésű fiatal fog helyet kapni még a keretben is. Az elmúlt héten tanulmányozta Romániában a Kolozsvári Vasutast ismertebb nevén a CFR Clujt.Arra jutott, hogy merőben más az ottani futball mint a miénk. Pláne úgy, hogy a kolozsváriaknál a keretben 6 hazai labdarugó szerepel.


Gondolom már Lipusz is megbánta, hogy itt maradt a nyáron, mert nem igazán alkalmas arra, hogy harcoljon a csapatba kerülésért. De a legfontosabb dolog az, hogy megkapták a játékengedélyüket a külföldi játékosok és már a hétvégén bevethetőek, lesznek esetleg. Ezzel megint csökkent az esély arra, hogy az első keret tagjai legyenek a sajátnevelésű játékosaink. Szép lassan odajutnak a játékosok, hogy maguktól fognak elmenni alacsonyabb osztályba, futballozni.

A téli átigazolási szezonban több sajátnevelésű játékosnak fogják megköszönni a részvételt és mellettük még jó pár olyannak is, akik már lehúztak itt néhány évet. Már a nevek a noteszban vannak.

Én is azt mondom, hogy ki kell szelektálni az olyanokat, akik nem ütik meg az első osztály szintjét, de egyszer jó lenne már szétnézni a megyében is, hogy nincs-e olyan játékos, akit esetleg meg lehetne nézni, hogy milyen viszonyban van a labdával. Érdekes dolog ez, mi sohasem találtunk itt a megyében olyan játékost, aki befért volna a keretbe legalább. Talán az utolsó ilyen ember a kis Bokros Tibi volt. Azóta azért jó néhány olyan játékos ment el a megyéből, aki meghatározó lett az új csapatában.
Szerintem elsősorban a baj az utánpótlás edzőkkel lehet. Ha nincsenek megfelelően motiválva, akkor mit is akarunk számon kérni rajtuk? Nincs mit, hisz nem irtunk elő nekik semmilyen célt. Az nem lehet cél, hogy a heti edzést letudják vezényelni a csapataiknak.

Visszatérve a „nagy” csapathoz, nem tudom, hogy kik választják ki a játékosokat, akik itt megjelennek próbajátékon, de néha szörnyű dolgokat lehet látni ezektől a játékosoktól. Igaz mostanság a klubház előtt annyi nagy értékű autó áll, hogy már néha azt hiszem valamelyik nyugat európai elit klub stadionjához érkeztem, volna meg. Elnézve ezeket az autó tulajdonosokat látszik rajtuk az, hogy megélhetési managerrek ezek. Szörnyű dolog látni azt, ahogy megpróbálnak itt ránk sózni holmi harmadosztályú emberkéket. Elhitetik velünk, hogy életünk legjobb üzletét kötjük velük, ha marasztaljuk őket. Nagyon sok külföldi játékos fordult már meg az utóbbi néhány évben, a szentélyben. Maradandót nem alkottak, néhány mérkőzésre felszívták magukat és ennyi.

Igaz rájöttek gyorsan arra, hogy itt nem kell nagy teljesítményt nyújtani.

[Sipi1910]

Villamos, Diósgyőr, Loki


Ahogy előző írásomban is utaltam rá szeretném látni az alagút végén a fényt! Ezért minden olyan szálat megkeresek, ami elvezethet oda, hogy tisztán lássam a megtörtént eseményekre a választ.

Ez az írás augusztusban jelent meg az Észak Hírnök honlapján:

"Káli, akár a villamos...

…úgy jár Debrecenbe tájékozódni ebben a számára egyre bonyolultabbá váló világban.
Jutott eszembe mindez ma reggel a Nap TV-t nézve.
Bizonyára emlékeznek még rá, amikor nem is annyira régen felelős városvezetőink el akarták adni a Miskolci Vízműveket.

Tán már a vételár képzeletbeli szétosztásával is végeztek, amikor feltűnt nekik, hogy a debreceni önkormányzati vállalatokat tömörítő cég is pályázott. Hozzáértésüknél hivatott vezetőinknek csak a bátorságuk szokott nagyobb lenni, így semmi meglepő nem volt abban, amikor ez kiderült, egy gyors debreceni látogatás után közölték: dehogy akarják ők eladni a vízműveket.
Tehát ma reggel a Nap TV-t nézve ez a sztori jutott eszembe, amikor Kósa Lajos debreceni polgármestert hallgattam.
Eddig ugyanis a legújabb diósgyőri foci fordulatokról, a városvezetésünk pártatlan tájékoztatása alapján annyit lehetett tudni, hogy ők mesteri módon felépített döntések után - ahogy szokták - már megint megmentették a diósgyőri focit.
Kósa viszont a sajátos, anekdotázós stílusában elmondta, hogy nem rég nyugtatta meg, s tájékoztatta Káli polgármestert, amikor az felkereste őt a Cívis városban, hogy miképpen lehet úgy beszállni önkormányzatnak a helyi labdarúgásba, hogy abból ne legyen baj.
Javaslom, amikor az év végén a jutalmakat osztják a miskolci városházán egy külön boríték erejéig emlékezzenek most már meg Kósa Lajosról is."
Arról jutott eszembe ez, hogy egy nappal azután, hogy a Debrecen döntetlenezett a Liverpool ellen, polgármesterünk elmondta egy tájékoztatón, hogy bezzeg, ha a Loki nem jut a BL-be, akkor kaphattunk volna tőlük jobb játékosokat is kölcsönbe.

Kicsit érdekes ez az egész. Most szurkolunk a Debrecennek, mint magyar csapatnak vagy nem? Ez az egész történet olyan nem nagyon profi.

Igaz nem értem mit is várhatnék egy olyan városban, ahol a legtöbb ember csak érdekből csinál, bármit is. Ha nem származik belőle előnye, akkor nem is foglalkoztatja a tény. Na idáig ez volt jellemző mind a városvezetésre és mind a klubvezetésre, na de ezek után kíváncsian várom lesz-e fordulat ebben az ügyben.

A baj az, hogy nem tudunk örülni más sikerének és a gond, itt kezdődik.

Egy friss éjszakai információ a csapatról.

Megérkezett késő éjszaka Montenegróból a csapat leendő játékosa Jeknic,Vlado. Aki megkapta a vízumát és a tartózkodási engedélyét. Ha a héten az MLSZ kiadja a játékengedélyét, akkor a hétvégén Aczél Zoltán rendelkezésére áll a játékos.

[Sipi1910]

Keresem az alagút végén a fényt


A Honvéd elleni vereség után különböző indíttatások miatt indítottam útjára ezt a topicot. Meg kell most már tudnunk végre, hogy van-e fény az alagút végén.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy ki legyen az, akivel erről először beszéljek a klub részéről. A döntés a nyáron frissen kinevezett régi új emberre esett, aki Földesi Norbert klubmaneger.

A beszélgetés fő témái a következők voltak. Amik megfogalmazódtak bennem.

- milyen változásokat eszközöltek a klub életében az átvétel után
- a csapat helyzete a bajnokságban
- a vezetőedző megítélése az elmúlt fordulók alapján
- a nyáron igazolt játékosok és a folyamatban lévő igazolások


Az elején arra utalt, hogy tényleg egy nehéz gazdasági helyzetben lévő csapatot vettek át. Úgy, hogy nagyon sok dologra később derült fény. A szegedi tulajdonosi kör nem éppen a legkorrektebbül oldotta meg a átadás átvételt. Olyan szerződések és módosítások kerültek elő az átvétel után, ami előtte nem is szerepelt sehol. Olyan kifizetésekre adtak garanciákat a kft nevében, amihez a cégnek semmilyen köze nem volt. Ezek olyan hiányosságok voltak az átadás átvételnél, hogy az új vezetésnek súlyos millióiba kerültek. Az előző ügyvezető olyan szerződések aláírásánál segédkezett, hogy az egyenesen a klub életben, maradását fenyegették.
Olyan szerződéseket kötöttek a külföldi futballistákkal, hogy néhány európai klubnál is megirigyelnék a fizetésüket. A szerződés aláírását is azért húzta halasztotta a régi tulajdonos, hogy az értékeket még menteni tudja a csapatból.
Ennek a következménye lett az, hogy Kamber, Bogunovic, Stanic és Homma elhagyta a csapatot ingyen és bérmentve annak fejében, hogy semmilyen követeléssel nem élhet egyik fél sem a későbbiekben és célzottan meg volt határozva melyik klubhoz, kell szerződniük.
A nyáron a régi klubvezetés még kötött az utolsó napon olyan szerződést, amiben Kővesfalvi Istvánt további egy évre kölcsönadta a másodosztályú Szolnok együttesének. Az embernek lassan olyan érzése van, hogy hirdetést kell feladni, hogy minden játékosát megismerje a klub.
De sikerült olyan szerződést is hátra hagyni a régi vezetésnek, amit a mai napig is kénytelen a klub fizetni úgy, hogy a játékos már régen nincs a csapatnál. Az előző vezetés által emlegetett csontvázak itt is folytatták dicső múltjukat.
Az év elején érkezett MEGMENTŐ pedig jelezte, hogy a befektetett pénzét szeretné majd viszontlátni, mivel ide mindenki csak kölcsön adta a pénzt így ő is. A csontvázakat lassan kezdik felszámolni, de még mindig akad meglepő dolog a múltból. Az utolsó ilyen dolog néhány napos, amikor a volt ügyvezető úr bejelentkezett az elmaradt fizetéséért. Mert állítása szerint márciustól nem kapta meg.

A következő téma a csapat.

A csapattal szemben az elvárások a tisztes helytállás és ne legyen nagy a lemaradás. A gond az Földesi szerint, hogy 9 nappal a bajnokság indulása előtt kapták meg a klubot és indultak el a játékosokkal a tárgyalások. Sajnos, akik még akkor szabadok voltak azok nem éppen a legjobb játékosok már és így sokkal nehezebb a választás. Nagyon sok poszton olyan játékos szerepel, aki szinte egyeduralkodó a posztján, na nem a játéktudása miatt, hanem, hogy nincs versenytársa az adott posztra. Nagyon fiatal a csapat és nincs meg a kellő rutin ahhoz, hogy ilyen terheket tudjon cipelni hosszútávon magával.
Meg kell értenünk ez a csapat jelen pillanatban 60 percig képes arra, hogy futballozni tudjon. Utána elfárad fejben és erőnlétileg is. Ez annak tudható be, hogy a nyáron nem kapták meg azt a felkészítést, mint amit kellett volna. Ezt elsősorban szakmai hibának tudják be a vezetők. De mivel a felkészülést nem ők tervezték, így nem érheti szó a ház elejét. Inkább annak tudják be ezt az egészet, hogy a szegedi tulajdonosok szándékosan húzták az időt, hogy minél később legyen új tulajdonosa a csapatnak.
A csapattal szemben minimális fizetési csúszások vannak még, de folyamatban van a rendezése.



A vezetőedző megítélése.

A vezetőedzőt már ők választották ki a klub átvétele előtt mondta Földesi. A két pályaedzős felállást azért alkalmazzák, mert Aczél Zoltán a válogatott mellett is dolgozik. A fél éves megállapodást a vezetőedző kérte, hogy addig kiderüljön milyenek a feltételek a klubnál. A klubvezetés hosszútávon gondolkodik a vezetőedző személyében mondta Földesi. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor ők 3 évben gondolkodnak Aczél személyében.
Nem gondolkodnak edzőcserében, mert nem ebben látják a probléma megoldását, inkább hisznek abban, hogy a télen megerősítik a csapatot annak szellemében, hogy a vezetőedző milyen szerkezetben akarja játszatni a csapatot.
A honvéd elleni vereség után az öltözőben Aczél Zoltán nagyon higgadtan értékelte a csapat teljesítményét. Külön értékelte a labdarugókat, ami ritka dolog, mérkőzés után. De azt mondta, hogy előre kell tekinteni és a hétfői edzésen már nem kíván ezzel foglalkozni, mert dolgozni kell és menni tovább az úton. Hétfőn délután az ügyvezető egyeztetés céljából szeretne leülni a vezetőedzővel és megerősíteni őt abban, hogy továbbra is vele képzelik el a folytatást. Továbbá a lejáró szerződését szeretnék, ha meghosszabbítaná majd. Igaz ez nagy, mértékben függ majd a válogatott szereplésétől is. Mert nagy esély mutatkozik rá, hogy felbontják a szövetségi kapitány szerződését, és ha ez megtörténik, akkor Aczélnak is távoznia kell a válogatott mellől. Így szerencse lenne a szerencsétlenségben, hogy egy olyan edző lenne a csapat mellett aki minden nap a klub hasznára válna.


Igazolások és a folyamatban lévő igazolások


Nagy volt a jövés, menés a csapatban a nyáron. Az érkezett labdarugók nagy többsége nem üti meg az NB1 színvonalát még akkor, sem ha nem is olyan nagy a bajnokság színvonala.

Hosszú évek óta most érte el először a klub azt, hogy játékost tudott venni. Ennek az eredménye Ivancsics és Horváth majd utoljára Kovács.
Bár a keret így sem üti meg az első osztály szintjét.

Bulatovic, Nemanja (szerb)
Faggyas Milán - Debrecen - kölcsönben
Horváth Gábor - Siófok
Huszák Tamás - Debrecen - kölcsönben
Ivancsics Gellért - Bp. Honvéd
Kovács Zoltán - Kaposvár - kölcsönben - kapus
Nagy Róbert - Debrecen - kölcsönben

Apostu, Bogdan - Diósgyőrben van, nem lehet szerződtetni!
Jeknic, Vlado (montenegrói) – talán már 09.22.-én lesz igazolása
Kodalaev, Besarion (grúz) - kapus – talán már 09.22.-én lesz igazolása
Vukadinovic, Dejan (szerb) - talán már 09.22.-én lesz igazolása



Tehát itt tartunk játékos fronton, csak a csatárok hiányoznak a palettáról amit Aczél is hiányol nagyon.

[Sipi1910]

Tisztelt szurkolótársaim!

Üdvözlök mindekit , aki megtisztel azzal, hogy csatlakozik hozzám és elolvassa a későbbiekben megírt blogokat amelyek a tényeket és a valóságot tükrözik majd az írásaimban.

Azért jutottam erre az elhatározásra, mert mi szurkolók nem kapunk teljes képet szeretett csapatunk mindennapjairól. Itt olyan dolgok kerülnek a nyilvánosság elé, ami a szurkolókat a leginkább érdekli.

Tudom ez merőben új dolog, amire vállalkozom, de itt minket csak a száraz tények érdekelnek és semmi olyan ami már ki van színezve!

Remélem érdeklődéseteket felkeltettem és rendszereres olvasói lesztek ennek a topicnak.

Üdvözlettel

Sipos László